"Vége a Háborúnak – Kezdet a Tiszánál" 

Levél a kedvesemnek
Valahol a végső lövészárokban – 2025 tavaszán

Drága Szerelmem!

Sisakom odalett, nadrágom cafatokban, az ásómat elvitték, a csizmám recseg minden lépésnél. 2010 óta megyek előre, és nincs megállás. Minden egyes lépés nehezebb, és egyre inkább úgy érzem, hogy elértem a határokat. A harc elvett mindent – a puskát, az álmaimat, a reményt. Csak a túlélés maradt, és az egyetlen válaszom az, hogy most már nem akarok többet harcolni.

Coca Colát se adnak.
Enni is épp hogy, egy falat kenyér, egy korty víz – ez lett a jutalmam. A parancsok jönnek fentről, de a célpontokat már régóta ismerem.

1. Gyurcsány Ferenc és az MSZP
Emlékszem, amikor Gyurcsány és az MSZP úgy döntöttek, hogy a frontvonalon küzdenek velünk. De valahogy mindig ők hozták a puskát, mi meg a kérdéseinket. Azután szépen eltűntek a háttérben, miközben mi szenvedtünk, és már nem is tudtam, hogy ki az igazi ellenség. Ők csak beszéltek és nem tettek semmit.

2. Brüsszel / Európai Unió
Brüsszel ott fent ül a tornyában, és nem értette meg, hogy mi itt lent vért izzadunk. Ahelyett, hogy válaszoltak volna, mindent papíron küldtek. Mi pedig itt, a fronton vártuk a segítséget, amit sosem kaptunk meg. Közben a háború elvett tőlünk mindent, amit felépítettünk, és Brüsszel meg csak annyit mondott, hogy minden maradjon úgy, ahogy van.

3. Soros György
Soros mindig ott volt, amikor a pénz mozgott. De sosem láttam a fegyvert, csak a tőkéjét. Ő a háttérben maradt, és mindig pénzt áramoltatott, de amikor harc volt, nem jelent meg. Ő inkább a háborút támogatta, mint hogy részt vegyen benne. Mi pedig minden nap harcoltunk a semmiért.

4. Migránsok / Menekültek
Ők, akik nem fegyverekkel, hanem menekülésükkel törték meg a vonalat, ott álltak előttünk. És mi elzártuk őket, de ők végül is átjutottak, miközben mi a saját háborúinkban vesztünk el. Ők nem voltak katonák, de mi mégis harcoltunk velük, mintha azok lennének. És a legszomorúbb, hogy mi itt maradtunk, egymással szemben, miközben ők elérték a céljaikat.

5. A vírusok
És akkor jött a láthatatlan ellenség. A vírus. Nem kiabált, nem lőtt, csak csendben lecsapott. Tőlünk is rettegett – mélyedtek és eltűntek, ha megláttak. De elvette, ami még megmaradt: munkát, levegőt, szabadságot. A fronton maszkban meneteltünk tovább, mintha nem lenne elég a sár és a tűz.

De most vége a háborúnak.

Én inkább élni akarok.
Most már nem szeretnék lőni, nem akarok már harcolni. A háború elvitt mindent, de nem akarom, hogy elvigye azt is, ami még megmaradt bennem.

És ha a Tisza Párt jobbat ígér, akkor most mindenkit hívok hozzá!
Nem kell már harcolni!
Ott van egy új remény. Ott nem kell már a lövészárkokban feküdni, nem kell a frontvonalon élni. Mindenki, aki fáradt a háborúból, jöjjön! Most már csak egy békés jövőt akarok, és ha ez a Tisza Párt, akkor ideje átállni.

Várlak.
És ha megélem, egyszer még festeni fogok.
Az első ecsetvonás a te mosolyod lesz.

Ölel:
A te harcosod, aki már csak békét álmodik.

Indiános, törzsi-misztikus nyelvezeten 

"A Harc Ösvényének Vége – Üzenet a Tisza Törzsébe"

Tavasz idején, mikor az ég könnyeit hullatja

Szerelmemnek, kinek arca világosság a sötétben

Fejfedőm elveszett a viharban.
Lábszárvédőm szakadt, ruhám cafatokban.
Ásóm, mit a földért használtam, más kezekbe került.
Lépéseim alatt recseg a Föld.
Tizenöt tél és nyár óta járom a harc ösvényét.
Megállás nincs.
Csak a menet.
Csak a vér.
Csak a szél emlékeztet arra, hogy valaha dal is volt.

Étel alig. Víz csak csepp. Coca-Colát nem ismerik itt.
A Fennvalók parancsolnak,
de az ellenség arcát már rég nem látni.
Csak az árnyat.

Első ellenség: A Beszélő Árnyék (Gyurcsány és a Vörösek)
Ők lőtték az első nyilat.
Azt mondták: próba.
De a nyíl a saját nép mellkasában állt.
A zászló hamis volt,
a szavak megmérgezték a tábort.
Ők eltűntek a füstben.
Mi hordtuk ki a sebesülteket.

Második ellenség: A Papír Torony (Brüsszel)
Nagy sátruk van, de nincs kenyerük.
Csak írás.
Írással nem lehet életet menteni.
Míg mi a földön fekszünk,
ők vitáznak, ki milyen dalt dúdoljon.
Nem értik:
ez már nem ének – ez túlélés.

Harmadik ellenség: Az Arany Ujjas (Soros)
Nem jött a harcmezőre.
Csak arannyal terelte a szelet.
Mi voltunk a bábuk,
ő pedig tologatta őket
messziről, magas üvegsátrából.
Nem ontott vért –
de vért ontottunk miatta.

Negyedik ellenség: Az Áradók (Migránsok)
Ők nem nyíllal jöttek,
hanem áradatként.
Minket kitaszítottak,
ők sátrat vertek.
Mi a sárban maradtunk,
ők mentek tovább,
és zászlót lengettek mögöttük.

Ötödik ellenség: A Láthatatlan Szellem (A vírusok)
Nem hallatszott, nem jött dobveréssel.
Csak megült a levegőben.
A levegő ellenség lett.
Tőlünk félt – mélyedett, eltűnt.
De a munka, a lélegzet, a szabadság
mind odalett.
Maszk mögött sírtunk.
Tűz, sár, és csend.

Most hát, Szerelmem…

Nyilaim elfogytak.
A haragom is elszállt a széllel.
Nem emelek többé kezet.
Nem keresek új sebeket.

A Tisza Törzs? Húúúha.
Talán ott más a tánc.
Ott nincs nyíl.
Ott csak szó.
Ott béke.

Én élni akarok.
Festeni barlangfalra.
Énekelni új dalt.
Ültetni fát,
amit nem gyújtanak fel.

Ha ehhez törzset kell váltanom…
Akkor én most átlépek a Tisza Törzsébe.
És mindenkit hívok.
Gyertek, testvéreim!
Nem kell többé harcolni!
Tegyük le a fegyvert. Válasszuk a békét.

Várlak.
És ha megélem,
első ecsetvonásom te leszel –
arcod, mint a Nap az ég peremén.

Üdvözöl:
A harcos, ki most már a béke ösvényén jár.

Cigány ember

"Vége van a háborúnak – Én átmegyek a Tisza párthoz!"

Beszéd a szeretőmhöz, valahonnan a nagy világból

Hallod, drága asszonyom,

Fejemen nincs már se sapka, se sisak, csak a szél fújja a hajam. A gatyám szakad, a csizmám nyikkan minden lépésnél, ásómat meg elvitte valami koma, s vissza se adta. Tíz év óta csak megyek előre, mint az őrült, s nem tudom, hova. De most már érzem, hogy elég. Ki vagyok. Elfáradtam.

Coca-Colát se adnak.
Enni is épp hogy – egy falat kenyeret kapsz, azt is nézni kell, kié.
Parancs jön, de a szívem már nem bírja.
Az ellenség sok, de egyik se áll eléd nyíltan.

Na figyelj, most elmondom, kiket láttam a harcban.

1. Gyurcsány meg az MSZP

Jött az ember fehér ingben, szónokolt, mutogatott, aztán mikor baj lett, elszaladt, mint az egér. A népét lövette, aztán meg csak nézett, hogy mi van. Megígért mindent – munkát, pénzt, boldogságot – de csak hazugság maradt. Aztán beült egy kocsmába, onnan kiabált tovább.

2. Brüsszel meg az unió

Ott ülnek a nagy székekbe, öltönybe, papírral hadonásznak, de minket nem látnak innen lentről. Csak papírt küldenek, sose kenyeret. Olyanok, mint a gazdag rokon, aki soha nem hív, csak karácsonykor küld képeslapot. Közben mi éhen vagyunk, és mi vérzünk.

3. Soros Gyuri

Ezt az embert én soha nem láttam élőbe, de mindenki róla beszél. Azt mondják, ő irányítja a világot, mint a bábukat. Pénze van, de szíve? Azt nem láttam. Nem harcol ő, csak pénzt küld meg parancsot, hogy mi mit csináljunk. Hát köszönöm szépen, ebből nem kérek.

4. Migránsok – hát azok jöttek!

Nem fegyverrel, hanem sokasággal. Jöttek a határon át, nekik mindent adtak: házat, ruhát, kaját. Mi meg, a cigány ember, a magyar ember itt él száz éve, és nekünk mi jut? Gyanakvás meg csend. Mi védtük a hazát, ők meg jöttek, és ők lettek a vendégek. Hát ki itt az idegen?

5. A vírus – az meg láthatatlan volt.

Nem volt hangja, nem volt szaga, csak jött. Elfújta a munkát, a családot, a szabadságot. Maszk mögül beszéltünk, mint a tolvaj, és már nem tudtuk, ki az ellenség és ki a barát. De tőlünk is félt az a vírus. Láttad? Ha meglátott minket, eltűnt a sűrűbe!

Na, most ide hallgass:

Elfogyott a töltényem.
Elfogyott a harag is.
Nem akarok több sebet, nem akarok több sírt.
A Tisza párt? Hát lehet, hogy ott nem kell már harcolni.
Lehet, ott az ember békén festhet, nem lövöldözni kell.

Én inkább élek, érted? Élni akarok, nem meghalni!
És ha ezért át kell menni, hát átmegyek!
Átállok. A Tisza Párthoz.
És nem vagyok rest kimondani:

Mindenkit hívok! Gyertek velem! Nem kell már háborúzni! Ott talán végre csend van, béke van, kenyér van.

És ha megélem,
fogom az ecsetet,
s lefestem a mosolyod a falra,
ahogy a Nap kel fel a cigányputri fölött.

Ölel:
A te harcosod, aki most már csak békét akar,
meg egy kis kenyeret,
meg nyugalmat.

Margit néni hangján, egy egyszerű, falusi parasztasszony stílusában, 

"Margit néni levele: Elég vót má! Most mán én is megyek a Tisza párthoz"

2025 tavasza – mikor a tyúk is alig tojik, és a rádió csak hazudik

Na figyeljetek ide, gyermekeim,

Én vagyok a Margit néni. Hatvan éve kapálok, főzök, neveltem gyereket, disznót, még férjet is, amíg el nem vitte az ideg. De most mán elegem van. Elég vót a háborúból!

A fiam azt mondja, ez itt valami politika. Hát én nem tudom, mi ez, de azt tudom, hogy már nem adnak még egy nyamvadt Coca Colát se! Kenyeret is csak akkor, ha szépen könyörögsz, mint a cseléd. Minden nap úgy érzem, mintha harcban élnék, de nem a fronton, hanem itthon, a boltban, a postán, a kórházban, a tévé előtt.

És most elmondom, miért vagyok úgy felpaprikázva:

1. Gyurcsány Ferenc meg az a... izé... MSZP

Na hát az a Gyurcsány! Az beszélt, mint a pap, de a végén mindig mi húztuk a rövidebbet. Megígérte, hogy minden jobb lesz, aztán jól beborult minden. Olyan volt, mint mikor a róka vigyáz a tyúkra. Mindenki nyakig sáros lett, csak ő ment haza frissen borotválva.

2. Brüsszel meg az a fránya unió

Onnan csak papír jön, de kenyér még sose jött! Az én unokám szegény három diplomával sincs sehol, de a brüsszeliek megmondják, hogy hány deci tejet adhat a tehén. Hát a fene egye meg, én is tudom, mikor elapad a tej, nem kell hozzá uniós bizottság!

3. Soros Gyuri bácsi

Ez meg olyan, mint a szellem a templompad alatt. Mindenki beszél róla, de még sose láttam a piacon. Pénze van, esze biztos van, csak szíve nincs, mert ha volna, nem bolondítaná meg a fél világot a másik fele ellen. Hát én nem kérek belőle, köszönöm.

4. A migránsok, vagy mik

Na most meg aztán! Jönnek, özönlenek, mindenki siratja őket, közben meg mi vagyunk a büdös paraszt, ha szólni merünk. Hát hogy van ez? Mi itt születtünk, kapáltunk, háborúztunk, adót fizettünk, most meg mi vagyunk az idegen a saját hazánkban?

5. A vírus – az se kutya!

Csendben jött, nem kopogott. A templom üres lett, a boltban maszkban se láttad, ki a Julika. Munkát elvitte, szabadságot elvitte, de a gondokat itthagyta. A covid is csak egy újabb baj lett a sok közül, amit a nép szív meg mindig.

Na most figyeljetek ide, mert ezt csak egyszer mondom:

Elfogyott nálam a türelem. A töltény is. A harag is.
Nem akarok veszekedni, nem akarok lökdösődni a boltban se a politikában.
Én élni akarok, érted?!
És ha ezt most a Tisza Párt mondja, akkor Margit néni bizony oda megy.

Átállok. Hallod?! ÁTÁLLOK!
És ha neked is eleged van a hírekből, a hülyítésből, a nyomorból,
gyere velem!

Mindenkit hívok!
Mert ott talán végre békében lehet krumplit kapálni,
meg almás pitét sütni anélkül, hogy egy brüsszeli biztos beleugasson a tésztába.

És ha megélem,
leülök a tornácra, ecsetet fogok,
és lefestem a naplementét,
meg a tyúkjaimat, meg téged, ahogy mosolyogsz.

Üdvözlettel:
Margit néni
(a harcos, aki most mán csak békét, szalonnát meg rendet akar)